Jaksity Kata hét éve maga mögött hagyta a televíziózást, azóta pedig olyan irányt vett a karrierje, amelyre korábban ő maga sem számított. Az egykori műsorvezető ma már nem a kamerák előtt dolgozik: a Tudományos és Technológiai Minisztérium sajtófőnökeként felel kommunikációs feladatokért. Amikor pedig kiderült, hogy megkapja a pozíciót, első útja nem egy ünneplésre vezetett. Édesapja sírjához ment, hogy elmondja neki a hírt.
A minisztériumi munka első hallásra nagy váltásnak tűnhet Jaksity Kata televíziós múltjához képest, valójában azonban az elmúlt évek fokozatosan vezették el idáig.
Miután hét évvel ezelőtt befejezte a tévézést, kommunikációs területen kezdett dolgozni, több nagyvállalatnak is végzett ilyen jellegű munkát. Később az egyik budapesti kerület kommunikációs vezetője lett, így a politikai kommunikáció már jóval a mostani kinevezése előtt megjelent az életében.
Ezért maga a szakmai terület nem volt teljesen ismeretlen számára, a minisztériumi pozíció mégis különleges jelentőséget kapott a családi múltja miatt.
Édesapja ugyanis szintén minisztériumban dolgozott.
Amikor véglegessé vált, hogy Kata is minisztériumi munkatárs lesz, úgy érezte, ezt a hírt először neki szeretné elmondani. Mivel édesapja már nincs vele, kiment a sírjához.
Kata korábban soha nem tervezte, hogy egyszer ő maga is minisztériumi dolgozó lesz, ezért a pillanatban volt valami különösen sorsszerű. Ráadásul nemcsak édesapja kötődött ehhez a világhoz: édesanyja is minisztériumban dolgozott.
Neki természetesen személyesen is elmondhatta a hírt.
A korábbi műsorvezető új feladatai jóval összetettebbek annál, mint amit kívülről talán sokan elképzelnek egy sajtófőnöki pozícióról.
A minisztériumi kommunikáció mellett az államtitkárokkal kapcsolatos feladatokkal is foglalkoznak, és munkája a Parlamenthez is köti. Van azonban egy olyan cél, amely különösen fontos szerepet játszott abban, hogy elfogadta a felkérést.
Szeretnék közelebb vinni a fiatalokhoz a tudomány, a technológia, az innováció és a természettudományok világát.
Kata szerint azt keresik, hogyan lehet ezeket a területeket ismét vonzóvá, sőt „menővé” tenni a fiatal generáció számára. Ennek érdekében azt is vizsgálják, milyen programokkal, támogatásokkal és kezdeményezésekkel segíthet a minisztérium.
Az új pozíció azonban egészen más munkarendet követel tőle, mint a televíziózás.
Korábban nagyobb szabadsága volt abban, hogyan osztja be az idejét. A műsorokra való felkészülést gyakran úgy szervezte, hogy amikor gyermekei hazaértek az iskolából, velük lehessen.
Együtt tanultak, vacsoráztak, és Kata sokszor csak azután folytatta a munkáját, hogy mindenki lefeküdt.
Ezen az alapelven most sem akar változtatni.
Ha választania kell, inkább este tíz után dolgozik még, de a gyermekeivel tölthető időből nem szeretne elvenni. A minisztériumi és parlamenti munka azonban folyamatos jelenlétet követel, ezért bizonyos dolgokban elkerülhetetlenné vált a változás.
Fiai már felnőttek, így velük előre átbeszélte, mit jelenthet az új feladat.
Elmondta nekik, hogy elfogadott egy olyan felkérést, amely időnként akár az ő segítségüket is szükségessé teheti. Ugyanakkor mindig igyekezett meghúzni a határt, és nem szeretné túlzottan bevonni őket saját munkájába.
A fiai támogatták a döntését, és arra biztatták, hogy vállalja el a pozíciót.
Más a helyzet Kata lányával, Jázminnal, aki még általános iskolás.
Az utóbbi időben az édesanya úgy tudta megszervezni a mindennapokat, hogy reggel ő vitte iskolába a lányát, délután pedig érte is ment. Együtt ebédeltek, majd Jázmin indult az edzéseire.
Az új munkarend mellett ezt már nem lehet teljes egészében fenntartani.
Kata továbbra is el tudja vinni reggel az iskolába, délután azonban már nem mindig tud érte menni, és az edzésekre sem tudja minden alkalommal elkísérni. Erről előre beszéltek Jázminnal is.
A változást azonban a hamarosan hetedik osztályba lépő lány egyáltalán nem fogadta rosszul.
Sőt, Kata szerint egy kicsit még örült is annak, hogy végre önállóan utazhat haza.
Jázmin életében tehát elkezdődött az önállósodás időszaka. Az édesanyja pontosan tudja, hogy ez természetes folyamat, és így is van rendjén, érzelmileg azonban nem feltétlenül könnyű számára.
Bár lánya korábban is utazott már egyedül, Kata bevallotta, hogy kezdetben biztosan aggódni fog, amikor rendszeressé válik az önálló hazajárás.
Az új munka így nemcsak szakmai fordulatot hozott Jaksity Kata életében, hanem a család mindennapi működését is átformálja.
A prioritási sorrend azonban nem változott.
Bármennyire intenzív is a minisztériumi és parlamenti munka, Kata számára továbbra is gyermekei állnak az első helyen. Inkább átszervezi a saját estéit és később fejezi be a feladatait, mintsem hogy teljesen feladja azokat a családi pillanatokat, amelyekhez hosszú évek óta ragaszkodik.
A történetben pedig különös módon összeér múlt és jelen. Jaksity Kata évekkel ezelőtt kilépett abból a televíziós világból, amelyből az ország megismerte, kommunikációs vezető lett, majd olyan minisztériumban kötött ki, amely óhatatlanul a saját szülei pályáját is eszébe juttatta.
Éppen ezért a kinevezés hírével édesapja sírjához vezető út számára nem egyszerű gesztus volt. Egy olyan pillanatot jelentett, amikor az új karrierje összekapcsolódott a családi múltjával – még akkor is, ha korábban soha nem gondolta volna, hogy egyszer ő is minisztériumban dolgozik majd.
De vajon egy ilyen politikai kommunikációs pozíció természetes folytatása egy korábbi hírműsorvezető karrierjének, vagy Jaksity Kata ezzel egy teljesen más világba lépett át?
Ti hogyan látjátok ezt a nagy váltást? Írjátok meg a véleményeteket kommentben.
