Hujber Feri szerint nem kizárólag a botrányosabb évei, az alkohol vagy a droghasználat miatt távolodott el tőle a magyar színházi szakma. A színész úgy érzi, volt egy sokkal súlyosabb döntése, amelyet bizonyos körökben a mai napig nem felejtettek el neki: három hónappal egy rangos nemzeti színházi főszerep után egyszerűen visszaadta a szerepet, majd Angliába költözött.
A színész egy podcastbeszélgetésben idézte fel pályafutásának azt az időszakát, amikor még egészen más irányba tartott az élete. Elmondása szerint tisztában van azzal, hogy korábbi zűrös életvitele sokat ártott a megítélésének, mégsem gondolja, hogy kizárólag ez vezetett ahhoz, hogy fokozatosan kiszorult a hazai színházi világból.
Hujber szerint a valódi fordulópont akkor következett be, amikor Garas Dezső személyesen kérte fel egy főszerepre a Nemzeti Színházban.
Az Anyám, Kleopátra című előadásban Udvaros Dorottyával játszott együtt, és minden adott volt ahhoz, hogy egy komoly színházi karriert építsen tovább. A produkció sikeres volt, ő azonban alig három hónappal később olyan döntést hozott, amely sokakat teljesen váratlanul ért.
Visszaadta a szerepet.
Majd elhagyta az országot.
Hujber úgy emlékszik, később Alföldi Róberttől hallotta azt a véleményt, hogy a szakma éppen ezt a lépést nem fogja neki soha igazán megbocsátani. A színész szerint különösen súlyossá tette a döntést, hogy Garas Dezső hívta őt a Nemzetibe, ráadásul főszerepet kapott mellette Udvaros Dorottyával.
„Én voltam az a színész, akit Garas Dezső elhívott főszerepre a Nemzeti Színházba, megcsináltuk az Anyám, Kleopátrát, Udvaros Dorottya játszotta az anyámat, én pedig három hónap múlva visszaadtam a szerepet és elmentem Angliába” – idézte fel a történteket.
A kívülállók számára talán még meghökkentőbb lehetett, ami ezután következett.
Hujber a biztosnak tűnő színészi pálya és a Nemzeti Színház helyett Angliában fizikai munkát vállalt. Egy időre pizzafutárként kereste a pénzét, ami sokak szemében érthetetlen visszalépésnek tűnhetett.
Ő azonban egészen másképp gondolkodott erről.
Nem menekülésnek, hanem tapasztalatszerzésnek látta
Hujber szerint a színész számára az élet valódi megtapasztalása legalább olyan fontos lehet, mint a próbateremben eltöltött idő. Saját művészi gondolkodását Shakespeare Hamletjének szellemiségéhez kötötte, és azt vallja, hogy bizonyos szerepeket sokkal hitelesebben lehet eljátszani, ha az ember személyesen is megtapasztalta azt az élethelyzetet, amelyet a színpadon meg kell jelenítenie.
Úgy fogalmazott, szerinte egy apaszerep is más mélységet kaphat attól, aki maga is szülő. Ugyanez igaz egy kétkezi munkás megformálására: Hujber szerint nehéz teljes hitelességgel megérteni ezt a világot, ha valaki egész életében kizárólag színházakban és próbatermekben mozgott.
Ezért számára az angliai pizzafutárkodás nem feltétlenül egy szétesett karrier jelképét jelentette. Inkább olyan tapasztalatként tekint rá, amely hozzáadott ahhoz, amit emberként és színészként tud a világról.
A döntés ára ugyanakkor komoly lehetett. Hujber saját értelmezése szerint azzal, hogy egy ilyen rangos felkérést ilyen rövid idő után visszaadott, megsértett egy olyan szakmai normát, amelyet a magyar színházi közegben különösen komolyan vesznek.
A történet így jóval többről szól annál, hogy egy ismert színész egyszer pizzát szállított Angliában. Hujber Feri szerint egyetlen radikális döntése olyan nyomot hagyott a szakmai megítélésén, amelyet még évtizedek múltán is magával cipel.
Vajon bátorság volt otthagyni a Nemzeti Színházat egy teljesen más életért, vagy olyan szakmai árulás, amit tényleg nem lehet megbocsátani?
Ti melyik oldalra álltok ebben? Írjátok meg a véleményeteket a kommentekben.
