Nagy Natália és férje, Vincze Attila hosszú, tizenhárom pontból álló bejegyzésben reagált Ókovács Szilveszter korábbi megszólalására. A házaspár részletesen felidézte a Magyar Állami Operaház főigazgatójával 2013-ban folytatott személyes beszélgetésüket, és ismét világossá tette, hogyan gondolkodnak az állami pénzek kulturális célú felhasználásáról.
A vita középpontjában A Nap születésnapja című mesekönyv operaházi feldolgozása áll. Nagy Natália és férje hangsúlyozta, hogy a felkérés visszautasítása szerintük nem Ókovács Szilveszter személye és nem is maga az Operaház ellen irányult. Azt állítják, ugyanezt a döntést hozták volna akkor is, ha az intézményt más, politikai kinevezett vezető irányítja, mert kifogásuk alapvetően az állami finanszírozás rendszerének szólt.
A házaspár szerint addig nehezen védhető, hogy jelentős közpénzt fordítsanak színházi vagy opera-előadásokra, amíg olyan alapvető területeken, mint az egészségügy, az oktatás vagy a közbiztonság, komoly problémák vannak. Úgy vélik, az államnak elsősorban olyan kulturális és sportprogramokat kellene támogatnia, amelyek széles társadalmi rétegekhez jutnak el, míg a szűkebb közönséget célzó, költséges produkciókat inkább piaci forrásokból vagy magántőkéből kellene finanszírozni.
A mostani megszólalásban a 2013-as találkozásukat is részletesen felidézték. Elmondásuk alapján akkor kellemes meglepetésként élték meg Ókovács nyitottságát és azt, hogy kész volt vitázni velük. Az alapvető nézetkülönbség ugyanakkor már azon a beszélgetésen is megmaradt közöttük.
Nagy Natália és Vincze Attila abból indul ki, hogy a közpénzből működő intézmények vezetői, illetve a politikusok nem az állampolgárok fölött állnak, hanem az adófizetők pénzével gazdálkodó tisztségviselők. Ennek megfelelően szerintük minden ilyen szereplőnek különösen nagy felelőssége van abban, hogy az állami forrásokat átláthatóan és indokolható módon használják fel.
Ókovács korábban azt jelezte, hogy a több mint egy évtizeddel ezelőtti találkozó minden mondatára már nem emlékszik pontosan. Nagy Natáliáék viszont kitartanak amellett, hogy a beszélgetésen egyértelműen szóba került a közpénzek felhasználása és az ehhez kapcsolódó felelősség.
Vincze Attila arra is reagált, hogy valóban százmilliós nagyságrendről lehetett-e szó az operaházi produkció esetében.
– Azt mondod, Nati túlzott a „százmilliókkal”. Meglehet. Ám elég egyértelmű volt, hogy Nati itt arra utalt, hogy sok, nagyon sok közpénzről van szó. Lehet, hogy az előadásra szánt összeg – ahogyan írtad – húszmillió forintos tétel. Ugyanakkor engedd meg, hogy ezt az összeget kétkedéssel fogadjuk – fogalmazott.
A férj ezután már jóval élesebb hangot ütött meg, és a jelenlegi politikai rendszerhez, valamint Orbán Viktorhoz fűződő viszonyt is beleemelte a vitába. Állítása szerint Natália már a 2013-as találkozón is határozott kritikát fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogyan bánnak egyes politikai szereplők a közpénzekkel.
– És bár azt írod, nem emlékszel, de Nati bizony mondta neked, hogy csapj a mohó haverjaid kezére, amikor azok lopnak a közpénzből – idézte fel Vincze Attila, aki ezután egyértelművé tette, hogy a „haverok” alatt az általuk bírált politikai elitet értették.
Vincze Attila több súlyos politikai vádat és példát is felsorolt, amelyekkel azt kívánta alátámasztani, miért tartják elfogadhatatlannak azt az értékrendet, amelyhez szerintük Ókovács hosszú időn át lojális maradt. Ezeket a kijelentéseket saját politikai véleményükként és kritikájukként fogalmazták meg.
A bejegyzés egyik legerősebb mondata végül személyesen Ókovácshoz szólt. Vincze szerint számukra nehezen érthető, hogyan egyeztethető össze a főigazgatóról a személyes találkozás alapján kialakított kedvező benyomás azzal a politikai közösséggel, amely mellett szerintük mindvégig kitartott.
– Egyébként az, hogy te a végsőkig kitartasz az ilyen értékrendet közvetítő politikai közösség mellett, számunkra érthetetlen, ugyanis összeférhetetlen azzal a pozitív képpel, amit a személyes találkozásunkkor kialakítottunk rólad – írta.
A több mint tíz évvel ezelőtti találkozás így ismét egy jóval nagyobb vita kiindulópontjává vált. A történet már régen nem csupán egy elutasított operaházi adaptációról szól, hanem arról is, ki hogyan látja az állam szerepét, a kultúra finanszírozását és a közpénzek feletti felelősséget.
Ti hogyan látjátok ezt az összecsapást? Írjátok meg a véleményeteket a kommentekben. Szerintetek jogos, hogy Nagy Natália és férje egy művészeti felkérésből ilyen kemény politikai és erkölcsi vitát csinált?
