Lola élete teljesen átalakult kislánya, Lenka érkezésével. Bár sokan azt gondolhatják, hogy az énekesnő idővel visszatért a korábbi ritmusához, ő ezt egészen másképp látja. Szerinte nem visszarendeződés történt, hanem egy új élet kezdődött, amely sokkal több energiát kíván tőle, ugyanakkor olyan boldogságot ad, amit korábban nem ismert.
Az énekesnő kislánya hamarosan egyéves lesz, és Lola szerint rendkívül kiegyensúlyozott baba. A nyugodt természet azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne vele folyamatosan tennivaló, hiszen Lenka egyre aktívabb, már mászik, felfedezi a környezetét, és lassan minden a játékterévé válik körülötte.
Lola közben saját magán is meglepő változásokat vett észre. Úgy érzi, az anyaság sokkal összeszedettebbé és ellenállóbbá tette, mint amilyen korábban volt.
„A régi önmagamhoz már nem tudok visszatérni, hiszen ez egy teljesen más élet. Az a fajta maximalizmus, ami akkor jellemzett, amikor még egyedül voltam, ma már kivitelezhetetlen. Ám amióta megszületett a kislányom, összeszedettebb és strapabíróbb vagyok, mint valaha” – fogalmazott.
Lenka már igazi kis felfedező
Lola számára nincs korábbi tapasztalat, amihez összehasonlíthatná első gyermekét, de a környezetében élők szerint is szerencsés, mert Lenka kifejezetten nyugodt baba.
„Ő az első gyermekem, így nincs viszonyítási alapom, ám Lenka a környezetem szerint is rendkívül kiegyensúlyozott baba. A barátnőim mindig mondják, hogy tegyem össze a két kezem, mert nagyon jó gyerkőc, de azért van vele munka bőven.”
A kislány ugyanakkor már egyre mozgékonyabb, és ezzel együtt megjelent az a korszak is, amikor a lakás minden pontja érdekes lehet számára.
„Mindjárt tíz hónapos, már mászik, és igazi kisördögként rombol. Most jött el az az időszak, amikor megindul, és szétszedi a lakást.”
Az énekesnő láthatóan humorral kezeli ezt az időszakot, miközben azt sem tagadja, hogy egy kisgyerek mellett teljesen másképp kell beosztania az idejét és az energiáját.
Lola korábban attól tartott, milyen anya lesz
A gyermekvállalás előtt az énekesnőben is voltak félelmek. Nem volt biztos abban, mennyire fog természetesen menni számára az anyaszerep, és azon is gondolkodott, hogyan tudja majd lekötni a saját gyermekét.
„Azt gondoltam, hogy nem igazán értek a gyerekekhez. Volt bennem egy kis félsz, hogyan fogom lekötni a kislányomat, és egyáltalán milyen anyuka leszek.”
Mostanra azonban egészen más képet lát magáról. Úgy érzi, alapvetően laza és ösztönös anya lett, bár vannak olyan kérdések, amelyekben egyáltalán nem enged.
„Most azt látom, hogy spontán és laza szülő vagyok, de vannak dolgok, amiket komolyan veszek. A hozzátáplálásban és az ehhez hasonló kérdésekben nem ismerek tréfát.”
Az anyaság közben olyan tulajdonságokat is előhozott belőle, amelyek korábban kevésbé voltak meghatározóak a mindennapjaiban. Saját bevallása szerint türelmesebb, empatikusabb és érzékenyebb lett.
Régebben sokat utazott a barátaival, a saját tervei és igényei álltak az élete középpontjában. Lenka születése után azonban a sorrend teljesen megváltozott.
„Korábban sokat utaztam a barátaimmal, és én álltam az életem középpontjában. Ez most teljesen megfordult, ám végtelenül boldoggá tesz, hogy a családomról gondoskodhatok.”
Lola szerint ezt az új életformát egyetlen mondattal lehet igazán pontosan leírni.
„Elmondhatom, hogy a mostani egy sokkal fárasztóbb, ám mérhetetlenül boldogabb élet.”
A maximalizmussal még mindig meg kell küzdenie
Van azonban egy régi tulajdonsága, amelyet nem olyan könnyű félretennie. Lola mindig is maximalista volt, és bevallása szerint a háztartásban ma is nehezen viseli, ha valamit nem tud azonnal befejezni vagy rendbe tenni.
„Nehezen engedem el a tökéletesre való törekvést.”
Az énekesnő szerint sok anya számára ismerős lehet az az érzés, amikor a rendetlenség nem azért alakul ki, mert valaki nem akarja elvégezni a feladatokat, hanem egyszerűen nincs lehetőség minden folyamat végére érni.
„Az anyukák küzdenek azzal, hogy a rend hiánya nem a lustaság miatt van, hanem azért, mert képtelenség befejezni a folyamatokat.”
Elismerte, hogy vannak napok, amikor könnyebben túllép ezen, máskor azonban nyomasztja a sok félbehagyott vagy elvégzendő feladat.
„Vannak időszakok, amikor túlteszem magam rajta, de néha nyomaszt, hogy áll a sok tennivaló a lakásban.”
Idővel azonban megtanulta átrendezni a fontossági sorrendet. Ma már tudatosan emlékezteti magát arra, hogy a házimunka nem szalad el, és vannak dolgok, amelyek sokkal többet érnek egy tökéletesen rendezett lakásnál.
„Mostanra szerencsére sikerült megtanulnom, hogy ezek teljesen háttérbe szorulnak, és a munka megvár.”
Már most tudja, mit szeretne átadni a lányának
Lenka még nagyon kicsi, Lola mégis sokat gondolkodik azon, milyen értékeket szeretne majd továbbadni neki. Különösen fontos számára, hogy a lánya később bátran beszéljen az érzéseiről, ki merje mondani az igényeit, és ne féljen segítséget kérni.
„Szeretném úgy nevelni őt, hogy bátran fejezze ki az érzéseit és az igényeit. Fontos, hogy mindent elmondhat, és merjen segítséget kérni” – mondta.
Az önállóság és a problémamegoldó képesség szintén olyan tulajdonság, amelyet Lola és férje különösen értékesnek tart.
„Emellett örülnék, ha önálló és jó problémamegoldó lenne, hisz a férjemmel mi is ilyenek vagyunk. A talpraesett mentalitás nagyon fontos az életben.”
Lola számára tehát az elmúlt hónapok nem egyszerűen egy új szerepről szóltak, hanem egy teljes belső átalakulásról is. A régi, önmagára koncentráló élet helyére egy fárasztóbb, kiszámíthatatlanabb, de számára sokkal teljesebb mindennap került, amelyben most Lenka és a család áll az első helyen.
Írjátok meg, ti hogyan látjátok ezt. Vajon tényleg akkor válik teljesebbé az ember élete, amikor már nem saját maga áll benne az első helyen?
