Húsz év várakozás után valóra vált Széki-Barnai Judit nagy álma: ott lesz a világbajnokságon

Hatalmas örömhírt kapott Széki-Barnai Judit: a magyar női kosárlabda-válogatott tagjaként ott lehet a szeptember 4. és 13. között Berlinben megrendezett világbajnokságon. A válogatott 28 év után jutott ki ismét a tornára, Völgyi Péter szövetségi kapitány pedig már kihirdette azt a 12 játékost, akik Magyarországot képviselik majd a vb-n.

A keretben Széki-Barnai Judit mellett Dúl Panka, Török Ágnes, Takács-Kiss Virág, Kányási Veronika, Rátkai Eszter, Studer Ágnes, Aho Nina, Josepovits Kinga, Juhász Dorka, Lelik Réka és Turner Yvonne kapott helyet.

Curtis felesége korábban a győri csapatban is játszott, most pedig olyan mérföldkőhöz érkezett a pályafutásában, amelyre saját bevallása szerint már szinte nem is mert számítani. Két évtizednyi kosárlabdázás után végre teljesül az egyik legnagyobb szakmai álma.

Judie az Instagram-oldalán sem próbálta visszafogni az érzelmeit, amikor kiderült, hogy utazhat a világbajnokságra.

„Nincs nálam boldogabb ember. Nem hittem már a csodákban. De rám talált. 20 év után… OTT LESZEK A VILÁGBAJNOKSÁGON. AZANYÁMAT” – írta kitörő lelkesedéssel.

 

Посмотреть эту публикацию в Instagram

 

Публикация от Judit Barnai (@judie0055)


A magyar válogatottra már a csoportkörben komoly feladatok várnak. Szeptember 4-én 21 órakor Franciaország ellen kezdik meg a világbajnoki szereplést, majd szeptember 5-én 14:15-kor Nigéria következik. A csoport utolsó találkozóját szeptember 7-én 14:30-kor Dél-Korea ellen játssza a magyar csapat.

Már maga a vb-részvétel is óriási eredmény a magyar női kosárlabda számára. A válogatott legutóbb 1995-ben szerepelt világbajnokságon, így hosszú idő után térhet vissza a sportág legnagyobb nemzetközi színpadára.

A játékosok és a szakmai stáb ugyanakkor nem szeretnék pusztán történelmi élményként kezelni a berlini tornát. A céljuk az, hogy a világ legerősebb csapatai között is a lehető legjobb eredményt érjék el.

Széki-Barnai Judit számára pedig mindez különösen érzelmes pillanat: húsz évnyi munka, edzés és várakozás után végre ott lehet azon a tornán, amelyről ilyen hosszú ideje álmodott. Vajon lehet ennél nagyobb visszaigazolás egy sportolónak arra, hogy még akkor sem szabad feladni, amikor már ő maga sem hisz a csodában?

Ti mit gondoltok Judie történetéről? Írjátok meg a véleményeteket kommentben.

Like this post? Please share to your friends: