Másfél év együtt töltött idő után új fejezet kezdődött Szekér Gergő és párja, Ákos kapcsolatában. Az énekes úgy érezte, nincs értelme pusztán azért halogatni egy döntést, mert kívülről valaki talán túl korainak gondolhatja. Megkérte szerelme kezét, Ákos pedig igent mondott.
Az X-Faktor nyolcadik évadából ismert Gergő számára az eljegyzés gondolata nem egy hosszú hónapokon át aprólékosan megszervezett terv eredménye volt. Bár benne már egy ideje erősödött az érzés, hogy Ákos mellett képzeli el a jövőjét, maga a gyűrűvásárlás szinte egyik pillanatról a másikra történt.
Az énekes szerint pontosan tisztában van azzal, hogy másfél év sokak szemében kevésnek tűnhet egy ilyen komoly lépéshez. Ő azonban egészen máshogy éli meg a kapcsolatukat.
– Másfél éve vagyunk együtt, és lehet, hogy kifelé még korainak tűnik ez az egész, de én az a típusú ember vagyok, aki egyrészt ki meri mondani, amit gondol és érez, másrészt jól ismeri magát. Vele kapcsolatban pedig látom magunkat évekkel később is – fogalmazott Gergő.
A kapcsolatuk mélységét elsősorban azzal magyarázta, hogy Ákos előtt nincs szüksége szerepjátékra vagy titkolózásra. Úgy érzi, olyan bizalom alakult ki közöttük, amelyben a nehezebb gondolatait éppen úgy meg tudja osztani, mint a terveit vagy a vágyait.
– Nagyon mély a kapcsolatunk, a legsötétebb gondolataimat is ismeri, mindent meg tudok vele beszélni, meg tudom vele osztani a kétségeimet, a kérdéseimet, de a vágyaimat is. Nincs olyan gondolat a fejemben, amiről ne tudna – mondta.
Maga az eljegyzési gyűrű beszerzése közben sem úgy indult el otthonról, hogy azon a napon eldönti a közös jövőjük következő lépését. Augusztus 20-a környékén egészen más miatt tért be egy üzletbe: a frissen kilövetett füléhez keresett fülbevalót.
A pultnál azonban nemcsak a fülbevalók keltették fel a figyelmét. Megakadt a szeme a gyűrűkön, és ekkor vált benne hirtelen egészen konkréttá az addig érlelődő gondolat.
– Nem terveztem hetekig. Augusztus 20-a környékén úgy döntöttem, hogy a frissen kilövetett fülembe keresek egy fülbevalót, viszont a vásárláskor megütötték a szemem a gyűrűk is a pultban. Azokat nézegetve hasított belém a gondolat, hogy el szeretnék vele köteleződni, így rögtön meg is vettem a gyűrűt – idézte fel.
A házasság egyébként nem számított tiltott témának közöttük. Beszéltek már arról, hogyan képzelik el hosszabb távon az életüket, és a házasság lehetősége is előkerült. Korábban azonban mindketten úgy gondolták, talán érdemes lenne legalább a kapcsolatuk második évfordulójáig várni.
Éppen ezért Gergő nem akarta úgy átadni a gyűrűt, mintha Ákosnak csak egyetlen lehetséges válasza lenne. Amikor elővette, rögtön jelezte, hogy emlékszik arra, amit korábban megbeszéltek, és tiszteletben tartja, ha párja még nem érzi elérkezettnek az eljegyzés idejét.
A gyűrű így akár egyszerű szerelmi ajándék is lehetett volna.
– Azzal kezdtem, hogy tudom, mit beszéltünk meg, és lehet, hogy ez korai, de szeretném, ha végighallgatna. Elmondtam neki, hogy ha várni szeretne, azt teljesen tiszteletben tartom, és akkor ez csak egy gyűrű marad, amivel megmutatom neki, mit érzek. Ha viszont ő is úgy érzi, hogy eljött az idő, akkor fogadja el eljegyzési gyűrűként – mesélte Gergő.
Ákos döntése azonban nem hagyott sok teret a bizonytalanságnak: azt szerette volna, ha a gyűrű valóban az eljegyzésüket jelképezi.
Nem követte a pillanatot látványos, előre megszervezett romantikus jelenet, és Gergő ezt egyáltalán nem bánja. Úgy érzi, az egész pontosan azért volt hiteles, mert hasonlított rájuk. Nem akartak olyan gesztust, amely idegen lett volna a kapcsolatuktól.
Az igen után mindketten meghatódtak.
– Sírtunk egyet örömünkben, majd mivel ez már 20-án volt, elmentünk megnézni a tűzijátékot, szóval végül tényleg egy igazán különleges és szép este volt – emlékezett vissza az énekes.
A magánéleti boldogság azonban Gergő számára olyan emlékeket is felszínre hozott, amelyekkel hosszú évek óta együtt él. Mindössze kilencéves volt, amikor édesanyját meggyilkolták. A tragédia nemcsak gyermekkorát változtatta meg, hanem attól a lehetőségtől is megfosztotta őket, hogy az élet későbbi, meghatározó pillanatait együtt élhessék át.
Az eljegyzés éppen ezért különösen fájdalmas hiányérzetet is hozott számára. Egy ilyen estén szívesen felhívta volna az édesanyját, hogy elsőként mesélje el neki a hírt.
Gergő a veszteséget zenében is megpróbálta feldolgozni. Az Akik voltunk című dalban lényegében az édesanyjával és saját gyermekkori önmagával folytat párbeszédet.
– Ez egy megnyugodott és talán élettapasztalattal teli visszaemlékezés. Egy diskurzus velem, az én 6-7-8-9 éves gyerek énemmel – mondta a dalról.
Az énekes arról is beszélt, hogy édesanyja elvesztésének fájdalma soha nem tűnik el teljesen, ő azonban igyekszik minden nehéz helyzetből magával vinni valamit. Úgy fogalmazott, számára talán éppen a fájdalom lett az egyik legnagyobb tanító.
– A legnagyobb tanítómester a fájdalom talán. Szörnyű, hogy ez a dolog megtörtént velem, de azt gondolom, hogy egészen más ember lennék, ha nem így alakul az életem. Megbékéltem ezzel, bár más választásom nem volt – fogalmazott.
A mostani boldogság még élesebben emlékeztette arra, ki nem lehet már mellette. Úgy érzi, felnőttként nagyon jó kapcsolata lehetett volna az édesanyjával, és különösen fájó számára elképzelni, mennyire természetes lett volna felhívnia őt azon az estén.
– Az olyan pillanatokban, mint ez a mostani magánéleti boldogság, azért mélyebben bennem van, hogy miért nincs már itt. Azt gondolom ugyanis, hogy nagyon jóban lennénk, és milyen jó lett volna, hogy amikor éppen megyünk ki a tűzijátékra, fölhívhattam volna, hogy anya, ez történt – vallotta be.
A veszteséget az is súlyosbítja számára, hogy már a nagymamája sincs életben, ezért bizonyos fontos történeteket egyszerűen nincs kinek ugyanazzal a családi közelséggel elmesélnie. Új videoklipjében régi felvételek segítségével is tiszteleg édesanyja emléke előtt.
Most azonban a fájdalmas múlt mellett egy nagyon is jelen idejű öröm áll: Gergő és Ákos jegyesek. Egy spontánnak tűnő gyűrűvásárlásból életre szóló döntés lett, miközben az énekes számára ismét összekapcsolódott a jelen boldogsága mindazzal, amit gyerekként elveszített. Vajon tényleg az együtt töltött évek száma dönti el, mikor „szabad” eljegyezni valakit, vagy sokkal fontosabb az a bizonyosság, amit két ember egymás mellett érez?
Ti hogyan látjátok Gergő és Ákos döntését? Írjátok meg a véleményeteket a kommentekben.
